HNJE Dorogi Kutyaiskola

Sok út vezet Rómába ” ezt hangsúlyozta, a 4-szeres világbajnok Rony Van Den Berghe, aki az előadása során többször kijelentette, hogy az ő kiképzési útjának nem feltétlenül kell a legjobbnak lenni.
De éppen ez az „út” és a sikerek mutatják legalábbis, hogy ez az út nyilvánvalóan nem is a legrosszabbak közé való, mert Ronny az első világbajnoki címét Tom van’t Leefdaalhoof-al 1999-ben Baunatal-ban nyerte. Csak 12 év telt el azóta, de ezt az eredményt sikerült ismét elérnie először a Tom fiú Eros von der Mohnwiese-vel, 2004-ben és 2005-ben, és tavaly 2010-ben egy Tom unokával Como vom Bonauer Wald-dal. Ezáltal ő, minden idők egyik legeredményesebb kutyavezetője, így még érdekesebb lehet, a kiképzési elvét megismerni. 2011 július 30-31-n mutatta ezt meg az érdeklődőknek a Grißheim-i HSZ (LG 12 Baden) a jelenlegi világbajnok. Egy olyan időben, amikor az előadások, olyanok „mint a homok a tengerben”, a tanulni vágyó kutyavezetők számára nem egyszerű eldönteni, hogy melyik metódust válassza ki. A 2 napos előadás nagyon gyakorlatorientált volt. Az előadó a tanulási viselkedés és a kutyák motivációjának elméleti ismertetéséről lemondott.

Ahhoz, hogy a saját munkamódszer javuljon, ezek az ismeretek a kutyavezetők számára megkerülhetetlenek. A szemináriumról szemináriumra járás és az ész nélküli, vak utánzás sok jót nem fog hozni. A 4-szeres világbajnok aláhúzta, hogy minden kutyavezetőnek a saját útját kell megtalálnia, és az is fontos, hogy csak azokat a kiképzési tanácsokat vegyék át, amiket a saját kutyájához hozzá tud igazítani.
Szombaton, az 50 résztvevőnek mutatta meg Ronny a B ágazat összes gyakorlat elemének a felépítését, amit a világbajnok kutyájával, Como-val mutatott be, valamint a fiatal kutyáknál a kezdeteket szimulálta vele. Como 2 órán keresztül, nagy motiváltságot, koncentrációt és munkakedvet mutatott. A nagyon hatásos bemutató tovább erősítette a résztvevők kíváncsiságát és tanulási kedvét.
Az együttműködés alapját a kutyával, a falkaszellem, és bizalom képezi.
A „kutyának kell hozzám jönni örömmel” és ez az első, amit Ronny a fiatal kutyával fejleszt és felépít. Ez azt jelenti, hogy a kezdeteknél nem az eledel v. labda áll az előtérben, hanem csak és kizárólag a kutyavezető. A kutyának elsőként azt kell megtanulnia, hogy minél gyorsabban akarjon a kutyavezetőhöz menni. Ehhez segítségre van szükség, egy másik ember személyében, aki a kutyát megtartja, a kutyavezető eltávolodik, majd hívja a kutyáját, és nagyon örül annak, ha a kutya gyorsan beérkezik hozzá. Később megtanítja a kutyáját önmagára felugatni. Ezt „kiszellőztetni a fejet” mondja Ronny, és ez a kis gyakorlat, a későbbiek során is alkalmazza az edzések során, annak részét képezi.
A kezdethez, szétválasztja a munkát és a játékot. A fiatal kutya az élelemmel való motiválás során megtanul figyelmesnek lenni.
A szemkontaktusra kezdetektől nagy hangsúlyt fektet. A kutyának a már kezdetektől, meg kell dolgoznia az élelemért, nem mindig kis darabról van szó, hanem ebbe az etetési idő is bele tartozik. A teli etetőtál egyszerűen a kennelben van, ez jelent kellő motivációt és a kívánt viselkedést a kutya számára.
Naponta több ízben elvégzett apró munkák a négylábúakkal, neki is fontos, csak úgy, mint az alternatívák készítése, amiknek hasznát az ember a kiképzés során elkövetett hibáknál látja, mivel mindenki hibázik természetesen, azonnal a kivezető útra tud lépni, anélkül, hogy időt pazarolna és az időközben fellépő konfliktus-viselkedést, kellene feltartania.
Az ő kiképzése abban különbözik másoktól, hogy az alapokhoz nagyon kevés segédeszközt használ, ezáltal talán kevésbé költséges. A hangsúlyt inkább a kéz szerepére helyezi. De ez az út is mindennel együtt, teljesen konzekvens és a csapatmunkáról szól. Ez az út is csak akkor azért sikeres, mert egy jó csapat áll mögötte, akikkel szívesen dolgozik együtt. Egy jól kidolgozott pórázmunka azonos értékű korrekciót tesz lehetővé, és így a sikeres kiképzésnek mértékadó részét képezi.
„Csapat nélkül a kutyasportban ma bárki is nem sokra megy, akinek ez nem tiszta, az nem is lehet eredményes! Világbajnok nem egyedül lesz az ember, ezt sohasem szabad elfelejteni!”
A motiváció vezérelte gyakorlat felépítése után, amikor a kutya megértett mindent, hogy mit akar a kutyavezető tőle, akkor azt úgy is kell megtennie, mert egyébként jön a korrekció. Ezek általában csak olyan erősségűek, hogy a kutya munkakedve továbbra is megmaradjon. Ez számára elsődleges fontosságú, a kutyának az együttdolgozás örömet jelentsen. A kívánt viselkedés magával hozza a kutyának az örömöt is, és ha ez megvan, akkor annak Ronny is nagyon örül.
A kiképzés egyik fő problémáját abban látja a belga, hogy sok kutya fejben nem szabad, ugyanis a kényszereket nem jól oldják fel, mert a kutya a „nyomásra” gondol, amit kaphat. A kiképzés során a negatív hatások sokkal gyorsabban jönnek, mint a pozitív megerősítés, v. a verbális dicséret, amik sokszor későn v. egyáltalán nem jönnek, ha nincs büntetés, akkor az már jutalom, elmélet szerint.
Egy gyakori hibaforrás, amit néhány résztvevő is mutatott, a hibás megerősítés.
Képzelje el az ember, hogy az előre tekintő kutyavezető 12 órát célozza meg, azt nézi, viszont Ronny már 8 óránál jutalmaz, teljesen mindegy hogy mivel. A kutyákat viszont 12 és 4 óra között jutalmazzák, ami gyakran hibás pozíciót erősíti meg, aminek következtében ismét korrekciót kell alkalmazni.
Azért hogy az optimális koncentrációt kapjuk, a világbajnok az edzésének az elején mindig egy rövid szabadon követést csinál, és elsődlegesen a technikailag kritikus részeket dolgozza ki, mint pl. a nyugodt tartást apportnál. Csak az edzésrészlet végén követeli meg a korrekt szabadon követést, mindaddig, amíg a kutya ezt úgy mutatja be, amivel ő is elégedett. A technikai részek előtti „szétfuttatjuk a kutyát” nem tartja jónak, és a szeminárium résztvevőinél ezt korlátozta is.
Ahogy más kiképzési utaknál is, Ronny a technikai elemeket apró lépésekben tanítja meg, csak később rakja össze őket. Nagy hangsúlyt fektet pl. a korrekt állítási gyakorlatra, a kutyának gyorsan és feszesen kell állnia, mint ahogy a szabályzat előírja. Ehhez jön még az is, hogy tréningeken, csak nagyon ritkán végez behívást ebből a pozícióból. Ez következik abból a logikából, mert ha a kutya a kutyavezető elé való beülést jól tanulta meg, és gyorsan akar a kutyavezetőhöz menni, és ezt mutatja a fekvésből való elhívásnál is, akkor ugyanezt fogja mutatni az állításból való kivitelezésnél is.
Az utolsó gyakorlat felépítése az engedelmesben az előreküldés. Ezt a gyakorlatot csak akkor kezdi el tanítani ha, a kutya ismeri a kontrollt. Ennél a gyakorlatnál hiányoznak a technikai fejlesztések, ezt a gyakorlatot Ronny labdával és tartórúddal vitelezi ki.
A felépítése 3 részből áll, aminél a kutya megtanulja, sokféle variációk után a kisebb távolságtól a nagyobbig a helyes viselkedést. Kezdetben (1 rész) ő mutatja meg a kutyának a felfüggesztett labdát, a 2. részben ezt idegen ember végzi.
Ha ezt a kutya megértette, akkor mindig elé áll, úgy hogy nem is tudjon látni, és akkor következik a 3. rész, mikor is a Feküdj hangjel kerül beépítésre a gyakorlatba.
A 2. nap a fürkészés gyakorlatának a felépítésével kezdődött, lépésről lépésre, ismét Como-val demonstrálva azt. Ennél a gyakorlatnál Ronny Labdakilövő szerkezetet alkalmazott, váltogatva a búvó helyezett, és abból jutalmazott, ha a kutya a helyes viselkedést mutatva megértette a feladatot.
Az ŐV- felépítése összességében tipikusan „belgás”. Ezt a szisztémát a belgák már évtizedek óta alkalmazzák, és ez a rendszer, eddig Ronny-n kívül még 4 további világbajnokot eredményezett, akik közül 3-mal mind a mai napig együtt edzenek a szervezetükben.
A Veerle-i Helyi Szervezet összesen 8 WUSV világbajnoki címet ért el.
Akit érdekel –kik voltak:
1988 Emiel DilenHassan v. Haus Moons
1989 Frans Hannes Fado v. Karthago
1992 Roger Snollaerts Orry v. Haus Antwerpa
1993 Gilbert Coudron Natz v. Tegelhous
ŐV-ben mindig 3 személy vesz részt a munkában.1 segítő a hosszú póráz kezelésében vesz részt, a kutyavezető csak a hangjeleket adja ki, valamint a szóbeli dicséreteket osztja, nyugtatja a kutyát, a megerősítést követően. Minden mást a segéd végez, természetesen az előre megbeszéltek szerint végzi a munkáját.
Ellentétben a német, osztrák, holland metódussal, ahol is a szöges nyakörv szorosan van felhelyezve a kutya nyakára, a belga rendszerben ez mindig laza. Nincs 2. nyakörv, nincs hám, csak ez az 1 nyakörv van. A világbajnok ezt azzal magyarázza, hogy ez által a kutyák kevesebb stresszt kapnak, és ezt ő is feltétlenül el szeretné kerülni. Az első jelszó így hangzik: „egy kutya, aki kontrázik, nem tud nyugtalan fogásviselkedést mutatni”. A segéd mindig, sok ingerösztönzést ad a kutyának. Ha a kutya jól ugat, akkor a segéd azt megjutalmazza, de érzéssel, mert nem szabad elfelejteni, hogy a kutyán ott szöges nyakörv. Ennek rögtön 2 előnye is van:
Először is engedi a kutyának, hogy kezdettől fogva erőteljes ugasson, hogy a kutyák ne legyenek túl nagy zsákmányösztönben, és nemcsak feszes a póráz, és jelet sem kapnak onnan.
Másodjára, a kutya a kezdetektől fogva érzi azt, hogy mikor éri el az ösztöncélját. A póráz enyhe megfeszülése a segéd által, kellemetlenné teszi a kutyának a helyzetet, ezáltal ő megpróbálja a problémáját a visszadolgozás révén önállóan megoldani. Azok a kutyák is, akik már jól ugatnak, még tisztábbak, stabilabbak lesznek. Ezen állítások bemutatásában Ronny-nak segítségére volt a svájci Max Heller, aki, mint segéd vett részt a szemináriumon, hatásos segítséget jelentett az behozott kutyáknak. Az állítás és őrzés során jelentkező követelményeket, Ronny mindig a kutya típusától függően oldotta meg. Az embernek tudnia kell a kutyát olvasni, és ráhangolódnia. Mindenre nincs recept. Voltak olyan kutyák, akik a védőkar látványára, nem adtak ki magukból hangot csak fogni akartak. Itt is természetesen maradt a belga módszer a hosszú pórázzal, és szöges nyakörvvel, a jutalmazás módja egy másik rendszerből lett átvéve.
A kutyát ugyanis labdával jutalmazzák meg. Ezek a kutyák is, pár alkalmat követően erőteljes, ritmikus ugatást mutattak be. Ronny felhívta arra figyelmet, hogy az ilyen kutyákat sohasem szabad a felugató palánkban védőkarral megjutalmazni. Ezzel ugyanis egy munkát tönkre lehet tenni, és az, megbízhatatlanná válik.
Mindkét nap mindegyik ágazatában a résztvevőknek lehetőségük nyílt a gyakorlásra, hogy megmutassák a kutyáik kiképzési állapotát. Bár a kutyák egyike-másika szemmel láthatóan más metódusban lett felépítve, mások, főként az idősebb kutyák, rögzített hibákat mutattak, az előadó ezt megértve, minden résztvevő számára, hasznos, és alkalmazható megoldást tudott adni. Mindemellett egy percre sem veszítette el a saját útjának „vörös irányjelzőjét” anélkül, természetesen, hogy a saját sémáját erőltette volna rá az eltérő kutyavezetői minőségeknél is.
Összegzés:
Alapvetően nagyon pozitívnak értékelhető, hogy ekkora igény van a továbbképzésre a kutyasportban, ami a továbblépést is elősegíti. Úgy gondolom, hogy egyre több sikeres módszer és kutyavezető van a világon, amiket be is, mutatnak az országhatáraikon túl is.
Aki ma sikeres akar lenni, annak tovább kell tudni látni a „tányér szélénél” és nyitottnak kell lenni az új kiképzési utakra is.
A 4-szeres világbajnok is odafigyel erre, figyel más kutyavezetőket, és teljesen nyitott az ő útjának a még jobbá tételére.
Ha nem változtatunk az összefüggések szabályszerűségén, a tanulási viselkedésen és a kondicionáláson, akkor a kiképzést hozzá tudjuk igazítani a mai modern, csúcsminőségű követelményekhez.
A résztvevők különböző tudásszintje, általában okoz egy kis problémát a szemináriumon, és gyakran az előadónak nehéz, hogy az elképzelését gyakorlatiasan, érthetően be tudja mutatni.
A szemináriumon nagyon jó kutyákat láttam, és a kutyavezetők is jelzik, hogy nagyon jó úton haladnak. Ezeken a szemináriumokon egyre több olyan kutyát láthat az ember, amiknek nagyon komoly a kisugárzásuk van és mellette korrekt végrehajtást is mutatnak. Ez már az új iránynak nevezhető. Rony Van Der Berghe ezt felismerve, nagyon szimpatikus, humorral telt, és mindenekelőtt nagyon közvetlen módon hozta közelebb a résztvevőknek az ő elveit, szokásait.
Az időbeosztás nagyon jó volt. Néhány rövid szünetet tartva, hogy a résztvevők lehetőséget kaptak a pihenésre, regenerálódásra, vagy éppen az addig elhangzottak megvitatására.
Az előadó minden időben kapható volt egy kis beszélgetésre, és a kérdések megválaszolására. Más szemináriumokon már átéltem másmilyet is. De ahogy a rendező HSZ mottója is hirdette:
„Mindenki érezze jól magát nálunk!” tökéletesen teljesült. Köszönet ezért! Az aktuális világbajnok a következő szavakkal zárta le ezt az értékes és tanulságos hétvégét: „Nem nekem kell a legjobbnak lenni, hanem a kutyának kell annak lenni!”

Írta: Constanze Rähse (DSH-Spezial 2011/3

Fordította: Mányoki István
Eredeti cikk:

http://molinarifranky.bplaced.net/wwwroot/index.php?option=com_content&task=view&id=176&Itemid=42

Comments are closed.